„Ez a csávó nagyon tud, Tantóbá!” – mondta Váradi Adrián kissé meglepve, miközben a zselízi válogatott játékos elképesztő mozdulatait figyelte. A tét nem volt kicsi: a tét az országos bajnokság döntőjébe jutás volt, de a valóság hamar utat tört magának, és egyértelművé vált, hogy ebből a meccsből maximum a bronzmérkőzés maradhat. „Semmi baj, csak élvezd!” –tettem hozzá Breznay Dávid testnevelő kollégámmal a partvonalról, miközben végtelen büszkeség és elégedettség járt át bennünket. Hiszen ott álltunk az ország legnívósabb tornáján, a legjobbak között küzdve a fináléért. Adrián arcára ekkor csalfa, de magabiztos mosoly kerekedett, és a többiek tekintetében is megcsillant valami különleges. Ebben a pillanatban a fiúk szavak nélkül is érezték, hogy valami egészen elképesztő, történelmi dolgot vittek véghez. Feltették Tornalját, ezt a kis, sok nehézséggel küzdő várost Szlovákia nem hivatalos Teqball-térképére.
Újoncként a profik szorításában
A Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és a Tornaljai Szabadidő Központ színeiben indultunk neki a 2026. június 12-i Országos Teqball Bajnokságnak. Összesen 13 iskola mérettette meg magát ezen a rangos eseményen, ahol a mezőny nagy része már professzionális sportegyesületekben edződött, rutinos játékosokból állt. Ezzel szemben a mi csapatunk – Váradi Adrián (8.E), Albert Szabolcs (8.A) és Seres Krisztián (7.B) – mindössze egyetlen éve ismerkedett meg közelebbről ezzel a rendkívül gyors és technikás sportággal. Ráadásul a felkészülési körülményeink is rendkívül szerények voltak a hazai elithez képest, így valódi Dávid és Góliát harcra készültünk. A fiúk azonban nem ijedtek meg a neves ellenfelektől, és az első perctől kezdve a végsőkig, hatalmas szívvel küzdöttek. Az elszántságuk és a tiszta, sportszerű játékuk miatt szinte minden tekintet ránk, a torna abszolút újoncaira szegeződött. A srácok tehetsége és elhivatottsága akkora visszhangot keltett, hogy az Országos Teqball Szövetség elnöke, Artúr Beneš külön gratulált a csapatnak, és elismerte a fiúkban rejlő megkérdőjelezhetetlen potenciált. Végül az előkelő és fantasztikus 4.helyen zártuk a bajnokságot, ami a körülményeket figyelembe véve felér egy aranyéremmel.
A rögös út az országos döntőig
Ez a tündérmese nem a fővárosban kezdődött, hanem a mi régiónkban, ahol a fiúk megnyerték a regionális selejtezőt. A Nagyrőcei járási és a Besztercebányai kerületi fordulóra sajnálatos módon szinte semelyik másik iskola nem jelentkezett a környéken. Így az a hatalmas felelősség szakadt a nyakunkba, hogy egy egész kerületet képviseljünk az országos elitben. Ezt a nehéz feladatot a diákjaink maximális méltósággal, alázattal és példaértékű sportszerűséggel teljesítették, öregbítve iskolánk hírnevét.
Ez a csodálatos utazás és siker nem jöhetett volna létre egy széleskörű összefogás nélkül, amiért nem lehetünk elég hálásak. Köszönet jár a Tornaljai Szabadidő Központnak a szakkör létrehozásáértés és a mindennapi felkészülési körülmények biztosításáért. Hálásak vagyunk iskolánk vezetőségének a töretlen bátorításért, a bizalomért, és azért, hogy minden hátteret megteremtettek a versenyen való részvételünkhöz. Köszönjük a Szülői Szövetségnek, hogy anyagilag is hozzájárultak ehhez a nagy kalandhoz, és hittek a gyerekekben.
A torna a diákok számára nemcsak óriási tapasztalatot és életre szóló élményt adott, hanem a legfontosabbat: hatalmas motivációt a további fejlődéshez. Megérezték a siker ízét, és pontosan látják, hová lehet eljutni alázatos munkával. A következő iskolaévet már új lendülettel, felbecsülhetetlen tapasztalattal a hátunk mögött kezdhetjük el, és biztosak vagyunk benne, hogy hallani fog még az ország a tornaljai teqballosokról!