Újra itt a szeptember. Mi, negyedikesek még nagyobb izgalommal vártuk. Erdei iskolába készülünk. Vajon milyen lehet? Igaz, a tanító nénik már beszéltek róla, de a szó, az csak szó. A valóság egészen más. Ólomlábakon járt szeptember első hete, de csak eljött végre a várva várt nap. Már a busz is csodajó volt. Emeletes! Nem ültem még ilyenben. Érzékeny búcsú és indulás. Gyönyörű erdők, hegyek. Furcsa, hogy a szüleim nélkül utazok. Kicsit szorult a torkom, de hisz a többiek is magukban vannak! Illetve dehogy vagyunk magunkban – EGYÜTT vagyunk!Megérkeztünk, kipakolás, szobabeosztás. Ások és bések közösen laknak egy-egy szobában. Sebaj! Legalább jobban megismerjük egymást. Valóban így is történt. Péntekre igazi barátságok, kicsi szerelmek is szövődtek. De nézzük, mi is történt addig!
Hétfő:
- Szobák elfoglalása – én az emeletes ágy emeletén aludtam (szuper volt).
- Délután játszótér – ismerkedés a tereppel
- Nevet kaptak a szobák, amelyek folyamatos versenyben álltak egymással. Pontokat szerezhettünk a játékok során, jó viselkedéssel, renddel, stb. Sajnos pontlevonások is voltak. Gepárd, Kisügyesek, Focisták, Bajos csajok, Hotel király, Őzek, Csillag és Aranycsapat – így neveztük el a szobáinkat.
- Este: nagy-nagy beszélgetések, kuncogások.
Kedd:
- Reggeli után, két szlovák kézműves néni érkezett hozzánk, akik foglalkozást tartottak nekünk. A szövés-fonás valamint a hímzés fortélyaival ismerkedtünk. Karkötőket szőttünk, hímzett képeket készítettünk és még szlovák óránk is volt. Egyre bátrabban, kisebb-nagyobb hibákkal, de beszélgettünk a nénikkel.
- Délután játszótér, nyilazás, lovaglás, quadozás. Igazi élmények. Lajostól (ő egy ló) kicsit féltem, túl nagynak tűnt, de nem lett semmi baj.
- Este: Malac Julcsa – interaktív mese – jókedv, rengeteg nevetés.
Szerda
- Hosszú túra – erdei ösvények, sűrű erdő, tisztások, patak. Erik bácsi igazi túravezetőnek bizonyult. Megmutatta a legapróbb virágot, gyökeret, bogarat, gombát, levelet. Kicsit féltem a medvétől, de Erik bácsi szerint, ha véletlenül erre is járna a medve, ekkora gyerekcsapattól messze menekülne.
- Az erdő fohászával záródott a kirándulás: „Vándor, ha erre jársz, halld meg kérésem: NE BÁNTS!
- Délután versenyjátékok voltak, sok-sok pontot szereztünk. Izgalmas volt!
- Este: Tábortűz, sültkolbász-evés és vidám játékok. A „Helló a nevem Joe” játék volt a legjobb. Azt gondoltuk, hogy mára vége a mókának, de tévedtünk. A java, a „bátorság próba” még csak most jött. Koromsötétben (persze elemlámpával) az erdőbe kellett bemenni és az ösvényen felfelé haladva a vezetőket megkeresni. Sikítottunk, nevettünk és féltünk. Nagyszerű mulatság volt.
Csütörtök
- Délelőtt: „tanulás” – foglalkozás. Megtanultunk egy verset az erdőről, leírtuk és rajzokkal kidíszítettük. Egy szép „fadarabra” szalvéta-technikával őzikéket és erdőt „varázsoltunk”. Ezt szüleinknek hazavihettük.
- Délután – játszótér és a többi.
- Este – Feri bácsival táncház – SZUPER BULI. Később diszkó – szobák értékelése és KETTŐ TORTA! Hááát…!!!
Péntek
- Elérkezett az utolsó nap.
- Délelőtt ruhaválogatás (enyém, tiéd, kié???)
- Utolsó játszótér, ebéd és haza.
Nagyszerű volt!!! Megint igazuk volt a tanító néniknek, hisz telefon, számítógép és televízió nélkül is lehet jókat játszani és szórakozni. Ezt nem hittem volna! (képek a galériában)
Egy negyedikes emlékeit lejegyezte, Mészáros Piroska
/ képek a galériában /
/ képek a galériában /
/ képek a galériában /
/ képek a galériában /
